Barbi írta a blogjában

Végre megismerkedett a két kis Király :) 

 

Nagy örömömre végre május 15-én eljutottunk Adrihoz, Balázshoz és a kis Bazsihoz, aki tegnap volt 4 hónapos. Adrival még augusztusban ismerkedtem meg, mikor a túlhordás miatt be kellett feküdnöm a kórházba. Ő akkor volt 12 hetes kismama, s azért kellett befeküdnie, mert vérzett. :( Egymás mellett volt az ágyunk, hamar összeismerkedtünk, mondhatni jó barátok lettünk, ahogy egy másik szobatársunkkal, Orsival is. :) Utolsó éjjel (szülés előtt), mikor már rendesen voltak fájásaim, szorgosan jegyzeteltem, hány percenként jönnek, nyomkodtam a stoppert a telefonomon, hogy meg tudjam mondani a dokiknak, ha kérdeznek. Adri és Orsi végig (egészen a szülőszobáig) mellettem álltak mindenben, segítettek, beszélgettünk, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok nekik!!! Sosem fogom elfelejteni, mikor utolsó éjjel többször is felkeltek hozzám, hogy biztos ne szóljunk senkinek? Segítsünk valamit? Biztos nem kérsz fájdalomcsillapítót? Huhh Barbi hogy bírod? És még mindig tudsz nevetni... Most már azért látszik az arcodon, hogy jobban fáj.... Rád fogok gondolni, mikor én is szülök majd. (mondta Adri) Nekem ez mind mind nagyon jól esett, ez tartotta bennem a lelket akkor már! :) Köszönöm még egyszer!!! Aztán mikor délelőtt NST-ről jöttem vissza fülig érő szájjal, hogy végre szülünk, akkor is biztattak, s velem együtt örültek. :)
Azóta pedig jól elszaladt az idő, mert a kis Bazsi is megszületett, sőt már 4 hónapos! Itt volt az ideje, hogy végre találkozzunk, a két kis Király megismerkedjen, meg persze a fiúk is jobban és mi is jót beszélgessünk Adrival. Nagyon jó volt látni Őket!!! Komolyan elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne Tótvázsonyban lakni, s akkor közel lennének, tudnánk akár napi szinten találkozni, együtt sétálni. :) Úgy érzem, Tomi is, hogy a fiúk jól elbeszélgettek egymással, na meg persze mi is Adrival, közben én nem győztem betelni Bazsival, hogy milyen nyugodt, aranyos, édes, mosolygós kisbaba. :) Persze Bence is mosolygott, de féltékeny is volt Bazsira (újabban ha más babával foglalkozom vagy mosolygok, akkor vagy rosszat csinál, hogy rá figyeljek, vagy nagyon bújik hozzám...), sőt Adri hajába is belekapaszkodott. Aznap pont front volt, ami Bencét is megviselte, nyűgös volt, amiért bocsánat még egyszer :-(, bár azért tudtunk beszélni. ;) Hazafelé el is aludt Bence, mikor felébredt (másfél óra után), még voltunk a Dédimamánál névnapozni, de ott is elég nyűgös volt szegényem, nem is maradtunk sokáig. Remélem még nagyon sokszor lesz alkalmunk találkozni, együtt eljárni babás dolgokra vagy akár kikapcsolódni! :)

De beszéljenek helyettem a képek:

A fiúk ;)

Anyukák és fiaik ;)

A kis Bazsi és ahogyan aludt Bence, mikor hazaértünk (még arra sem ébredt fel, hogy kivettük a kocsiból)

Barbi olyan jó volt ezt olvasni,visszajöttek az emlékek:)

Orsival találkoztam,majd mesélek.

Puszi.